Hülye kérdések elkerülése végett
A Freeblog szerveri kissé lerobbantak, így pár poszt elveszett. A Google segítségével szerencsére sikerült összeszedegetnem őket, szépen vissza is kerültek... mai dátummal.
Tehát a monzai futamot nem most, 2 nappal a brazíliai nagydíj előtt néztem meg, és a poszt is régebbi. A kommentek viszont teljesen a virtuális fekete lyuk áldozatai lettek... mind a négy. Ez van.
Pár nap/hét/hónap múlva majd kis hazánk gazdaságáról is megemlékezem, márha működni fog még akkor...
Monza után
Izgalmasan kezdődő, majd szép lassan lecsillapodó futam került megrendezésre az Autodromo Nazionale Monzán. Sokat elárul a világbajnokság, illetve a csapatok erőviszonyáról, hogy a Schumacher-Hamilton párharc (ami tényleg nem volt semmi) sokkal több figyelmet kapott, mint mondjuk Vettel vagy Alonso versenyzése.
Nem véletlenül, azt el kell ismerni, hiszen Vettel ebben az idényben (is) kiváló formában van, a Red Bull idei konstrukciója utolérhetetlen (sajna). A kiváló autó és kiváló pilóta páros pedig világbajnoki címet szokott jelenteni. Vettel ugyan az esetek többségében csak egy jót autókázik, de amikor szükséges, akkor nagyon keményen képes odatenni magát, ahogy ezt Monzában is láthattuk. Két szembeötlőbb hibája volt ebben a szezonban, először az igen hosszúra nyúlt Kanadai Nagydíjon fáradt el a végére, majd a Német Nagydíjon nem tudta legyűrni Massát.
Alonso (és Massa) helyzete nehezebb, mivel jól láthatóan náluk nincs meg a kiváló autó (sőt, még a jó se), a dobogós eredmények sokszor bizony erőn felüli küzdelemnek köszönhetőek. Felipe esetében ront az összképen, hogy a Hungaroringes balesete után nem igazán talált vissza magához, bár ebben egyértelműen benne van a tavalyi "Fernando is faster than you", illetve a második számú pilótalétből fakadó minden hátrány. Sok felvillanást lehet tőle látni, főleg a rajtnál, de az autó gyengeségét, illetve a gumi túl használatát nem tudja ellensúlyozni. A Pirelli abroncsok a kopást tekintve az utolsó körökben még jó, még jó, kurva rossz, vezethetetlen állapotváltozásokat mutatják, és mivel Massa a második számú pilóta, így ő kénytelen tovább menni rajtuk. Ráadásul nem egyszer volt már, hogy így vagy úgy a Ferrari a gumikkal való taktikázás tekintetében igen alaposan herén szúrta magát.
Fernando sokkal motiváltabb, erőszakosabb és határozottabb, de a technikai hátrányokkal szemben, különösen egy Vettel kaliberű pilóta ellenében ez kevés. A rajt nagyon szép volt, de a két autó közötti különbség ordító volt. Az F150th Italia pont olyan, mint a névadója. Szép és nagy múltú, de messze nem annyira jó, mint amilyennek tűnik.
Egyértelművé vált, hogy a jövő évi autó tervezéséhez egy megváltoztatott összetételű szakembergárda kell, különösen ha arra gondolunk, hogy Aldo Costát már májusban leváltották. Én személy szerint Domenicalival sem vagyok megelégedve, mintha nagy lenne rá a kabát, nem egy olyan szituáció volt, amikor a csapat elfelejtette, hogy két pilótája van. Esős vagy más okból kuszább futamokon simán kipróbálhattak volna eltérő taktikákat is, de nem, jött Alonso, aztán egy körrel később Massával is ugyanazt adták elő. Akár volt Safety Car, akár nem. Akár esett, akár nem. Akár közvetlenül mögötte jött egy rivális, akár nem. És nagyon példán se kell gondolkodni, mivel majd minden futamon előadták ezt a tragikomédiát.
Hozzá kell tenni, hogy izgalmas taktikai csatához azért egy jó autóra is szükség van, az meg ugye nincs. De a 2008-as szingapúri tankolást (ezen ment el Felipe világbajnoki címe) például egy jó autóval sikerült összehozni. Vagy a nagysikerű taktikát Fernandonak.
Az idén sok babér már nem terem a csapatnak, de sebaj, majd jövőre... :) Addig is:
Forza Ferrari!
Magyarhangja
A magyar szinkron a filmeken, sorozatokon és rajzfilmeken jó dolog. Persze sokan sírnak, hogy "nem olyan a hangja" meg "az eredetinél semmi sem lehet jobb", de ez csak a nyelvi sznobok nagyképűsködése, hogy ők értik eredeti nyelven is, más meg nem. Hát ők nyalják ki a seggemet. Valahogy a színházakban is játszanak még görög drámákat meg Shakespeare darabokat, pedig nem olyan a hangjuk és az eredeti szereplőgárda sem elérhető már.
Most nem értekeznék az amerikai filmek fantasztikus hangosításáról, hogy a légyzümmögés egy Mig-29-es hangját idézi, de a párbeszédeket azt nem lehet hallani...
A hangszínész is színész, vagyis játszik az adott szerepben, nem pedig hangot utánoz. Ahogy van értelme ugyanazt a darabot különböző színészek és rendezők előadásában is megnézni, úgy a filmeket és sorozatokat is érdemes így kezelni.
Persze a játék milyensége már kérdéses, de az esetek legnagyobb részében (mondjuk 95% fölötti) átjön a karakter, a szituáció és a hangulat. A másik neuralgikus pont a szövegkönyv, sokkal több múlik rajta, mint azt elsőre gondolnánk. A legtöbb esetben a fordító nem tudja összevetni a képet a szövegével, amiből néha furcsa mondatok születnek. Aztán ott vannak még a nyelvi sajátosságok, a szleng, a szóviccek és a hangzás is. Ez utóbbi szerencsére a magyar nyelv gazdagsága miatt roppant könnyen kezelhető. (Lásd: Ősz húrja zsong jajong busong a tájon s ont monoton bút konokon és fájón)
A jó fordításhoz a legfontosabb, hogy aki készíti nagyon jól tudjon MAGYARUL. Az idegennyelv ismerete különös módon már kevésbé fontos, sokszor harmadlagos a kulturális ismeretek mögött. Ezek sokszor apróságok, de sok múlik rajta. Például kis hazánkban Thomas Hobbes filozófus csak kevesek előtt ismert, egy Kálvin nevű rosszcsont pedig komoly vitákat váltana ki, valószínűleg ezért lett a Calvin and Hobbes párosból Kázmér és Huba. (Ha valaki tud valami konkrétabbat is, az jöhet kommentben... elég morbid egy alig olvasott blogon ilyet írni, na mindegy)
A szinkron fő funkciója, hogy ne kelljen olvasni a filmet. És lehet mondani a sok baromságot, hogy így is oda lehet rá figyelni, meg tanulod a nyelvet, satöbbi, de teszek rá. Ha nyelvet akarok tanulni, akkor elmegyek egy tanfolyamra, ha pedig olvasni szeretnék, akkor könyvet veszek elő. Ennyi.
A legjobb az egészben a magyar és az eredeti hang összehasonlítása, ha van rá mód. Igen sokszínű a kínálat, mint írtam a legtöbb esetben jó az összkép, de van olyan is, ahol hiányzik valami.
A legtöbb esetben az a baj, hogy a fülünk rááll egy hangra, és ha máshogy halljuk, akkor furcsán és idegenen hat. Holott a játékra kellene figyelni, hiszen a nagyobb volumenű sorozatok esetében előállhat egyes hangok cseréje, mint például a Dr. House vagy akár a Naruto esetében, ahol ugye két teljesen különböző szinkron is készült.
A Simpson család esetében például a főszereplők magyar hangjai (Székhelyi József, Pálos Zsuzsa, Bogdányi Titanilla és Simonyi Balázs) remekül hozzák a karaktereket, a gond általában a mellékszereplőkkel és a szöveggel szokott lenni. Ez különösen igaz a régi, TV3-on leadott epizódokra, ahol több-kevesebb sikerrel próbáltál átültetni a szöveget a magyar viszonyokra (pl Fox helyett TV3). Volt ahol nagyon jó sikerült, és volt ahol teljesen megölték a szituációt, de ez akkor is a szövegen múlt, nem a színészeken. A mellékszereplők esetében pedig a hektikus hangválasztás és a nevek variálása a gond. Ezzel szemben az eredetiben kb egy 6-7 fős csapat adja szinte az összes szereplő hangját, kiváló hangjátékról téve tanúbizonyságot, plusz az egyes hírrésegek, akik saját magukat "hangosítják".
Az esetek nagy részében viszont jól sikerül mind a fordítás, mind a játék. Ezernyi példát lehetne hozni, de most csak egyet mutatnék be, mivel ugyanaz a jelenet angolul és magyarul is fent van Youtube-on (még), így könnyen össze lehet hasonlítani a fordítást, az alakítást és a hozzáadott értéket. Lássuk hát: Vissza a suliba (1986)
Mivel a beágyazás le van tiltva a magyar változat ide kattintva érhető el.
És az eredeti:
Elég jól látható, hogy a magyar szöveg messze változatosabb és humorosabb az eredetinél, a csajjal való üvöltözésnél az eltérő hosszúságú beszéd sem probléma, sőt szerintem még jobb is így. Egyébként a közgazdaságtan órás jelenet is fent van mind magyarul, mind angolul, azt is érdemes megtekinteni. Itt a "shipping bay" félrefordítása, illetve a zónabesorolásos rész tulajdonjogi problémákra való cseréje érdekes. Mellesleg nálunk mind a kettő elég gyakori probléma... egészen addig, míg teli táskával nem megyünk a hivatalba.
Még ezere példát lehetne hozni (Blöff, Ford Fairlane, Macskajaj, Torrente, stb), de szerintem nem szükséges tovább ragozni, a lényeg hogy élvezzük és szeressük a magyar szinkront, mert sokszor átütőbbé tesz egy jelenetet és mert jó.
Élményrovat: Az elpusztíthatalanok
Pár hete a Film+ csatornán futottam bele ennek a filmnek az ajánlójába, és annyira rossznak tűnt, hogy már rögtön kedvem támadt megnézni. Ehhez képest egy meglepően jó filmet sikerül megnéznem, Az elpusztíthatalanok kapcsán egyedül a hülye címfordítás (eredetileg They live, vagyis "Ők élnek" volt) zavart nagyon, főleg hogy gyilkolták az ellent rendesen. Na mindegy lássuk inkább miről is van szó.
Klasszikus alaphelyzetek és karakterek: egyszerű amerikai férfiak (természetesen egy fehér és egy fekete), valamilyen nagy összeesküvés, idővel felbukkanó jó nő, megbízhatatlan rendőrség, harc a jó ügyért, társadalomkritika. A filmben viszont olyan elegyet alkotnak, ami nagyon is érdekessé és szórakoztatóvá teszi az egészet.
A főhős, John Nada (Roddy Piper) amolyan modern vándorként érkezik a városba, megismerkedik Frankkel (Keith David), aki elviszi egy leginkább cigánytáborra emlékeztető ehlyre, ahol a rendes munkájukat és otthonukat elvesztett emberek húzzák meg magukat, és ilyen-olyan melókból élnek. Ismerős, nem?
TV viszont itt is van, bár néha megzavarja valami furcsa kalózadás. A közeli templom körül is furcsa alakok gyülekeznek, John pedig elkezd kíváncsiskodni. Kihallgat egy furcsa beszélgetés, valamint talál egy rejtett zugot, de a rendőrség még aznap lecsap a helyre. Szét- és megvernek mindent és mindenkit, így a bátor főhős leszámol a terroristákkal/drogkartellel/szektával opció helyett valami más jön.
John másnap visszamegy, elhoz a rejtekhelyről egy dobozt, és talál benne egy napszemüveget. Kemény mi? Na a szemüveg arra jó, hogy megmutatja a felszín alatt rejlő üzeneteket, sőt az idegeneket is. Mert hogy kiderül, földönkívüliek élnek köztünk és nem túl meglepő módon nem segédmunkásként meg cselédként dolgoznak.
A személyes kedvenceim a szexi bikinis csajos plakáton előbukkanó "Házasodj és szaporodj", valamint a bankjegyeken feltűnő "Ez az Istenetek" feliratok a kedvenceim.
Azért a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás nálunk kicsit mást jelent.
A meglehetősen egyszerű alapállásból szépen kibontakozik egy ízig-vérig B-kategóriás akció sci-fi, ami hozzáadott összeesküvés-elmélet (köztünk élő idegenek, tudatalatti üzenetek), szimbólumok, társadalomkritika és valóságelemek (nyomornegyed az USA-ban, a TV agymosása) okán mégis kicsit több lesz. No nem kell mindjárt a nagy összeesküvéses filmekre gondolni, ez jóval egyszerűbb és viccesebb is. Nincs romantikus szál, se hagyományos "happy end".
Nagy erénye, hogy nem veszi túl komolyan magát, a szemétben turkálás meg a hülye poénok ("Azért jöttem ide, hogy rágózzak és lövöldözzek. És pont elfogyott a rágóm", vagy amikor a kampányfilmben egy földönkívüli magyaráz a választóknak, John megjegyzi "Gondoltam, hogy valami ilyesmiről van szó") segít, hogy a helyén kezeljük a filmet. Vagyis hogy inkább szórakozzunk, mint agyaljunk rajta. Szóval csak bátran nézzük meg, ha lehetőségünk van rá.
Agónia, eltakar és ápol...
Nincs mit szépíteni, itt lassan mindenki meghülyül. Egy ideje már fogalmazgattam magamban ezt a bejegyzést, de mindig újabb és jobb példák bukkantak fel az Nemzeti Elhülyülés Rendszerének illusztrálásra. Három fő köre van a közéleti elhülyülőknek: a kormány (plusz a kormányzópártok, értelmiségi háttér), az ellenzék (mind a három párt külön-külön, valamint a hozzájuk kötődő független értelmiségiek és szakértő szakértők) és a választópolgárok. Természetesen nem mindenki és pláne nem azonos mértékben, de az elmúlt egy-másfél évben alaposan belehúztak.
Mint mindennek tavaly április óta, ennek is a 2/3 az oka.
Egyrészt az elvtársak és a haverok nagyon berezeltek, azóta minden intézkedés, terv vagy törvény (még a visszavontak is, lásd alkotmányozás körüli hiszti) a Totális Orbáni Feudális Nemzeti Keresztény Fasiszta Diktatúra építését szolgálja. És ez áll a másik két gittegyletre is, csak némi hangsúly eltolódás van köztük.
Új (és sokkal igazságosabb) adórendszer = nagy tömegek kizsákmányolása, hogy a rendszerrel való együtt működésre kényszerítse őket, a tehetősebbeket pedig kedvezményekkel a maga oldalára állítja.
Közigazgatás átalakítása = pártállami kontroll.
Médiatörvény = cenzúra
És így tovább. Ezt nyomják állandóan, itthon és külföldön. Sajnos külhonban nem tudják, hogy szegények bolondok, ezért aztán el is hiszik, a valóság meg nem számít. Az igazi baj azonban az, hogy idehaza is terjed a sok marhaság. Persze a komancsokat már csak nagyon kevesen veszik komolyan (és még kevesebben hisznek nekik), de vadhajtások azért vannak.
A legjobb példa erre a média szabályozás. Azt még senki sem tudta érthetően és a valóságnak megfelelően leírni, hogy mi a baj vele. Illetve a Médiakutatóban összeszedtek néhány pont, de a hatalmas és példátlan szólásszabadság és demokráciaellenes pontok lényege mindössze annyi volt, hogy az eddig csak az egyes kisebbségekre kiterjedő törvényi védelmek már a többséget is megilletik... példátlan.
Félreértés ne essék ettől még lehet, hogy tényleg rossz, de illene valódi konkrétumokat és állításokat is mondani, VALAMINT jobb javaslatokkal előállni. Azt szajkózni, hogy kukába az egésszel totál felesleges, mert a Fidesz nem fogja ország-világ előtt beismerni, hogy baromságot csinált. Ráadásul a nagy hiszti miatt már semmilyen javaslatra sem nyitottak, szóval minden marad így a következő 2/3-ig.
Az, hogy gumijogszabály, pedig sokkal inkább előny, mint hátrány, mert akár magunk felé is hajlíthatjuk, csak venni kéne a fáradságot a bíróságra járkáláshoz, meg némi értelmet az íráshoz/megszólaláshoz. Jó példa erre (és egyben a jelen poszt fő állítására is) Bodoki ügye aki a rendőségi kihallgatásán simán hivatkozhatott a Médiatörvényre, a kékek ugyanis nem értették meg, hogy az idézett rész az pont újságírókat fedező passzust, de a jelek szerint másoknak sem tűnik fel, főleg ha a mélyenszántó kommenteket nézzük, már akinek van türelme hozzá.
Egyébként nem csak ők képesek ilyen baromságokat mondani, de a csúcstartó mindenképpen a Zöldbéke...
Itt térnék rá a második csoportra, a nagy népelnyomás és kizsákmányolás, illetve cenzúra mellett is ténykedni tudó (saját felfogásuk szerint merő) emberekre. Három alcsoportjuk van, az önkéntesek (mint a Milla), az alakalmi felkelők (mit sokan a magánnyugdíjak ügye kapcsán) illetve az önérdekükért ténykedők (mint például a rendőrök). Közös bennük, hogy valamilyen kormányzati lépés okán szakad el náluk a cérna, aztán se lát se hall módon nyomják a saját hülyeségüket.
Most őszintén, ki mondott olyat, hogy 60 éves tűzoltók másznak létrát meg 60 éves rendőrök futnak a fél városon át a bűnözők után? Senki, de a kormány fasza kommunikációja, illetve viselkedése miatt simán feltételezték róluk. Amikor a belügyminiszter kiment közéjük, akkor persze igaz szellemóriásokként ők is szépen előadták magukat... mondjuk Pintér se rakott még rendet. De nem is mondta, hogy melyik két hétre gondolt.
Az önkéntes harcosok pedig aranyosak, csak sokszor teljesen hülyék. Van állami cenzúra? Nincs. Bebörtönöztek bárkit is a VÉLEMÉNYE miatt? Nem. Van szerkesztői/üzleti/párt/stb érdek az újságoknál? Mi az hogy, nagyon is! Az ellen kéne tüntetni, csak akkor nem ír rólunk senki, úgyhogy marad a csúnya gonosz állam. Pedig páran már elmondták, hogy mi is a baj.
A nyugdíjak kapcsán pedig kész őrültek háza volt...
Először is, a pénze mindenkinek megvan... papíron. Ez ugyan nem vigasz, de össznépi lenyúlásról beszélni kicsit sok. Ha és amennyiben nem lett volna kötelező a manyup tagság a többség alapból az államiba ment volna az elmúlt 12 évben, természetesen fokozatosan csökkenő számban, mivel a pénztárak egyfelől keményen kampányoltak volna (telefonos megkeresés, munkahellyel való "megegyezés", stb), valamint nyomták volna az eredményeikről szóló híreket is. Csak éppen túl sok nyereséget sem termeltek volna egy darabig..
Másodszor, a manyupok az államnak hosszútávon (mert 30-40 év az már az) veszteséget okoztak, nem is keveset, hogy cserébe esetleg még hosszabb távon ne okozzanak akkora veszteséget a nyugdíjak. WTH? A tagok befizetései kimaradtak az állami rendszerből, de a fix nyugdíjak és az állandó nyugdíjemelések a kiadásokat szépen növelték. Ezt a költségvetésből pótolták, kisebb részben más bevételek, nagyobb részben pedig hitelek elpazarlásával átcsoportosításával. Szóval 3 millió manyupos miatt mind a 10 millió állampolgár (tehát ők maguk is) rosszabbul járt. Ugyanakkor ez nem az ő hibájuk (ettől még kurva idegesítő a kapzsi rinyálásukat hallgatni), hanem az alkoholista pufajkásé meg a bajszos faszé, akik annak idején szépen hagyták a központi költségvetés pénzeit átfolyni a nyugdíjkasszába. Aztán folytatódott a dolog az utánnuk jövő kormányok idejében is, míg most a második Orbán-kormány kijavította elődjei és SAJÁT hibáját is.
Harmadszor, a reálhozamokat kicsengetik. Magyarán a visszalépők ott tartanak, mintha egy igencsak költségesen, de azért hasznot hozó befektetési alapból tennék át a tőkéjüket egy még költségesebb, de legalább veszteséget halmozó befektetési alapba. Ha a reálhozamot is benyelték volna, az már tényleg lopás lenne, de jelen állás szerint (ha etatista szemszögből nézzük) az állam visszavette azt, ami neki járt.
Negyedszer, rossz szerkezet és nem optimális szabályozás mellett a manyupok furcsa módon azért több-kevesebb hasznot hoztak a tagok 4/5-ének (ami több mint 2/3, hogy legitimációs párhozamot állítsak), és a többiek sem feltétlenül bukták a pénzüket, csak éppen reálhozam helyett csak infláció követő hozamra tellett a pénztáruktól.
Ötödször, államcsőd vs pénztárcsőd. Melyiknek van nagyobb esélye? A pénztárcsődnek, kedves gyerekek. A mostani válságban egy állam se ment csődbe (még), a balkáni birkabaszók is egyik mentőcsomagot kapják a másik után. Magáncégek (bankok, vállalatok, kisebb vállalkozások) viszont szép számmal húzták le a redőnyt, vagyis ha nagyon el is fajulnának a dolgok, az, hogy állami nyugdíjat kapjunk még mindig biztosabb, mint hogy magánt. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a magyar állam tényleg becsődölne, a manyupok miből fizettek volna? A befizetett pénzek mintegy fele MAGYAR ÁLLAMPAPÍROKBAN volt... a fennmaradó rész pedig magyarországi cégek részvényeiben, amik szintúgy elszenvednének némi értékvesztést egy államcsőd esetén. Ugye-ugye.
Hatodszor, a nyugdíjkorhatár. Sokan abból indulnak ki, hogy úgysem érik el. ÉS? KI NEM SZARJA LE? Éljetek egészségesen, de legalább haljatok meg csöndben, pofázás nélkül.
Egyébként érdemes lett volna odafigyelni a Szociális konzultáció két értelmes kérdésére (a 4. és a 9.), mert ezekből lehet tippelni egy további nyugdíjreformra. De nem, a lényeg mindenkinek az az idétlen vonalkód meg névreszólóság volt...
Most valószínűleg jöhet az amúgy jó svéd modell. *TIPP* Ez biztos fájni fog, de az új munkatörvénykönyve körüli herce-hurca után simán kijátszhatók lesznek egymás ellen a nyugdíjasok és a járulékfizetők, hogy pénz nincs, ergó vagy kisebb fizetés (magasabb járulékok okán), vagy kevesebb nyugdíj (alacsonyabb járulékok okán). Ja, meg nyugdíjkorhatár emelés. *TIPP*
A legújabb, a meghülyülést illusztráló példa Orbán tusványosi beszéde. Ami nem egészen úgy volt, ahogy a hvg.hu arról először írt, de azért a pörgés beindult. (A sztori lényege itt. Mondjuk furcsa, hogy a sok bértollnok, talpnyaló, szervilis firkász, stb, közül egy sem jegyzete le a Nemzetvezető szavait...)
A lényeg nem az volt, amit Orbán VALÓBAN mondott, hanem az, amit sokan sokféleképpen HITTEK hogy mondott. Ez azért baj, mert például egy Capet Lajos nevű ex-uralkodó is olyan helyzetbe került, hogy minden rosszat elhittek róla, pedig sokszor az ellenkezőjét tette. Az általános fejetlenség aztán az ő esetében konkrét fejetlenséggé vált...
Egyébként vannak olyanok is, akik igencsak rapszodikus teljesítményt nyújtanak. Általában véleményük értelmi színvonala és vérmérséklete annak függvénye, hogy mennyi idővel a kormány zseniális ötletei, nyilatkozatai és döntései után keletkeznek. Ezzel mondjuk én is így vagyok, csak 2 poszt/hónap átlag mellett van időm átgondolni a dolgokat.
Nem írok például olyan baromságokat, hogy "az USA elnöke nem tudja keresztülvinni az adósságplafon megemelést, mert a kurva nagy demokrácia miatt ehhez sincs elég hatalma." Mert nem a demokrácia akadályozta benne, hanem a közeledő elnökválasztás és az üzleti-pénzügyi körök érdekei. Más szóval kampány és lobbi. Így már nem is annyira ismeretlen jelenség nem?
És végül és tényleg utolsó sorban a kormány és társai. Hát itt tényleg ezt kell már megkérdezni...
Egyértelműen elváltak a szavak a tettektől. Legyen szó bármiről, egy Szijjártó nyilatkozatot már bárki összetud rakni fejben. És további zseniális megnyilvánulások ezrei: Deutsch Tamás, Selmeczi Gabi, Balázs József, stb...
Vannak jó és rossz ötletek bőven, azt mindenki politikai pártállása, anyagi helyzete és szellemi képességei szerint dönti el, hogy melyik-melyik. Nem is ez a gond, ez mindig is így ment.
A baj, hogy a kommunikáció alapján az "itt mindenki hülye, csak én vagyok helikopter" mentalitás jön át. Marhára idegesítőek az eleinte csak SZ.P-re jellemző lekezelő és kioktató nyilatkozatok, amelyek szépen lassan általánossá váltak majd minden téren. Teljesen mindegy, maga a tett milyen eredményre vezet, ha minden esetben "nesze, a kutyának meg tessék" stílusú magyarázat kíséri.
Elmúltnyolcév. Nyugdíjtőzsde. NYENYI. A zemberek. Európai törvények alapján. Keleti szél. Külföldi példák. Erős állam. Senki sem jár rosszabbul. Rendbontó demonstrálók. Pofátlan végkielégítések. Nem dirigálhatnánk nekünk.
Érték kritikák a kormányt? Igen.
Jogosak voltak? Néha igen, de sokszor nem, leginkább valami elvarázsolt baromságot sikerült mondani. (Fékek és ellensúlyok, szólásszabadság, vallásszabadság, kézi vezérlés, diktatúra, túl gyors tempó, túl lassú tempó).
Volt érdemi elismerése a korai gesztusoknak, jó döntéseknek és a hibák néha-néha bekövetkezett javításának. Nem.
Volt hisztériakeltés? Volt ám.
De ezekre akkor sem az ovisok duzzogását idéző kommunikáció a válasz. Nem leugatni kéne a külföldi kritikákat, hanem megcáfolni őket. Például:
(Médiagyakorlat kezdőknek: Érdemes megfigyelni a címekben és a cikkekben használt megfogalmazásokat, vagyis a sorok között olvasni, már akinek megy...)
Origo: Szalai Annamária is reagált a Deutsch Tamás által leszólt amerikai politikus bírálatára
168 Óra Online: Szalai: pontatlan Thomas O. Melia levele
HVG.hu:Szalai Annamária szerint pontatlan az USA-államtitkár levele
Stop.hu:Szalai Annamária tudja, amit dajcstomi nem
Ugye a HVG meg a 168 Óra hozza a formáját, nem Melia levele pontatlan, hanem Szalai szerint Melia levele pontatlan... Még hogy cenzúra lenne...
Egyébként egyértelmű hülyeségek is vannak, de érdemi változtatás helyett csak megy a duma a világba, meg a kormány fejjel a falba. Sajnos a kormányzat és a kommunikációs stáb a saját tévedhetetlenségébe vetett hitét erősíti ez által, ami miatt egyre kevésébe lesznek fogékonyak a javaslatokra és érdemi kritikákra, emiatt miatt azok egyre erősebb hangnemet fognak megütni, és így egyre nagyobb arcvesztéssel járna a hiba beismerése, ami miatt a kormány tovább erőlteti a maga igazát... Fasza kis ördögi kör.
Az új Munka törvénykönyve kapcsán most próbáltak elébe menni a bajnak, majd meglátjuk mi sül ki belőle. Az eddigi teljesítmény (pl alkotmányhoz benyújtott független vagy ellenzéki javaslatok) sajnos nem túl biztató...
Élményrovat: Tengen Toppa Gurren Lagann
A mangák és animék világában kétféle címadási gyakorlat van, az egyik általában egyszerű, könnyen megjegyezhetőekkel (néha már infantilis, lásd Bleach - hipó) operál, míg a másik irányzat a hosszú, európaiként kurva nehezen megjegyezhetőeket favorizálja. De legalább lehet rövidíteni őket.
Lássuk hát mivel is van dolgunk. A TTGL egy igazi kemény csávós anime, rengeteg klisével, de a karakterek és a történet olyan jól felépítettek, hogy az embert nem is zavarják, sőt szinte jól esik, amikor egy-egy szorultabb helyzetből bajtársias dumákat levágva, utolérhetetlenül lazán és keményen vágják ki magukat.
Két főhősünk, Simon és Kamina egy felszín alatti faluban élnek. Nem elégszenek meg azzal, hogy minden nap csak ásni,ásni és ásni lefelé, nem. Ők felfelé akarnak törni, a kék ég felé, amelynek létét szinte mindenki tagadja odalenn. Bár nem járnak sikerrel, azonban a felszín mégis eljön hozzájuk, amikor egy szörny zuhan be a faluba, akit egy igencsak szemrevaló lány, Yoko üldöz. Bár eleinte nem igen bírnak a szörnnyel, Simon talál az egyik járatban egy mini-robotot, aminek a segítségével lenyomják. Kiderül, hogy amivel harcoltak, az is egy robot, amit egy szörny-ember irányít.
Na akkor lássuk a 3 főhőst.
Simon egy meglehetősen átlagos, sőt inkább az alatti fiú. A szülei meghaltak egy földrengésben, ráadásul a falubeliek többsége szóba sem áll vele. Egyetlen igaz barátja Kamina, aki mindig belerángatja valami új kalandba. Egyébként pont Kamina az, aki igencsak jó véleménnyel van róla, feltétlenül megbízik a képességeiben.
Kamina vele szemben a tipikus HMCS (helyi menő csávó), aki sokat keménykedik és vagánykodik. Ugyanakkor ez nála nem öncél, ő Simont próbálja így biztatni. Elég hamar megtudjuk, hogy miért is akar olyan nagyon feljutni a felszínre, meg hogy miért is annyira eltökélt, hogy erősebb legyen.
Yoko egy mesterlövész, amennyire kevés ruhája van, annyira szép. Erős, okos és kedves is, valamint a szerepe nem merül ki a férfi főszereplők neveinek hajtogatásában (ellentétben Orihimével vagy Sakurával). Mint kiderül ő egy másik földalatti faluból származik (Kamina eleinte körberajongja, hogy "hűha, a felszíni csajok milyen jók", aztán hogy kiderül az igazság totál lekezelő lesz vele... egy ideig^_^), ők már régebb óta harcolnak a szörnyekkel. A felszínre a tartalékaik kimerülése miatt kellett feljönniük, és szembe találkoztak a Gunmenekkel.
Ugyanis a robotokat itt Gunmennek hívják (hogy ezeknek mindig saját nevet kell kitalálni...), és mint kiderül emberek is képesek irányítani őket. Innen az eseményke aztán felpörögnek, egyre több szereplőt ismerünk meg, egyre több harc, egy kis szerelem, sok humor és némi tragédia kíséretében haladunk a végkifejlet felé. A három főszereplő mellé még jó néhány szereplő csatlakozik, még a "rosszak" közül is, hogy felvegyék a végső harcot.
Nem nagyon akarok spoilerkedni, így nem árulom el, hogy mikor, kivel, mi és hogyan történik. A sztori és a háttértörténet felépítése olyan jól átgondolt, hogy az események megértéséhez szükséges információkra mindig akkor derül fény, amikor az szükséges, nem kell öt meg tíz részeket várni vagy visszaugratni, hogy valami egyértelmű legyen. Nagyon koherens a történetvezetés, és a karakterek tényleg nagyon erősek.
A történetben több csavar is van, a szereplők személyiségének van mélysége (vagyis nemcsak egyfajta viselkedést látunk tőlük), az érzelmek simán átjönnek. Nem egy esetben meglepő fejlemények is adódnak, volt ami komolyan mellbe vágott, egyáltalán nem számítottam rá.
A grafika kiváló, helyenként szándékosan durván kidolgozottra és erősre vették az ábrázolásokat, remek hangulatot kölcsönözve ezzel. A zene pedig egyenese hatalmas, mind az opening és az endigek, mind a betétszámok ütnek.
A legnagyszerűbb mégis a tanulság, hogy kitartással és eltökéltséggel mindig célhoz érhetünk. A szereplők nem picsogással és állandó tépelődéssel (Blood+), de nem is "mélyen szántó" felismerésekkel és fogadkozásokkal (Bleach), hanem határozott és bátor cselekvéssel képesek sikert aratni. Igazából nagyon ritka, hogy egy "tanmese" ennyire pörgős, akciódús és izgalmas legyen, ugyanakkor bizonyos szituációk, reakciók és érzelmek miatt már-már életszerű.
Akiknek semmi sem jó
Mai mesénk tárgya egy hazánkban túlzottan is nagy számban tenyésző, a legaljához tartozó életforma lesz. Igen, a demagóg prolikról (továbbiakban DP) van szó.
Külső jegyeik alapján ránk, Homo sapiens sapiensekre emlékeztetnek, de ezzel már Néró, Hasfelmetsző Jack és Hitler is így volt, úgyhogy ne dőljünk be a látszatnak. Sem előfordulási helyeik, sem iskolai végzettségük, sem ízlésük, sem életkoruk alapján nem azonosíthatók, vagyis semmilyen külső jegy nem áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy felismerjük őket.
Itt van ez első probléma, hiszen ha fel akarjuk ismerni őket, akkor kénytelenek leszünk beszélgetni velük. Mivel nagyon gyakori létformáról van szó viszonylag könnyen találhatunk egyet akár szúrópróba szerűen is, szinte bárhol.
Lássuk hát, mire érdemes odafigyelni, amikor hallgatjuk a baromságaikat velük beszélgetünk.
1. Véleményük helyt állóságát azzal tekintik bizonyítottnak, hogy másik is hasonló véleményen vannak, mint ők.
És mivel sokan vannak, így minden egyes állításukat megfellebbezhetetlen igazságként fogják fel. Érvek nem hatnak rájuk. Nézeteikhez, véleményükhöz minden körülmény között ragaszkodnak, ha mégis megdőlni látszik az alábbi védekezések fordulhatnak elő:
a) ordít és anyázni kezd
b) otthagy minket, ordít és anyázni kezd
c) segítséget szerez (általában a DP-k úgy reagálnak az ellenvéleményre, mint zombik a tinilányokra; hordába tömörülnek és számbeli fölényüket használják érvnek), ordítani és anyázni kezdenek
d) ordít és anyázni kezd, majd nekünk ront, a kiérkező rendőrökkel is nekiáll üvöltözni, ha azok (helyesen) őt állítják elő
2. Mindent jobban tudnak.
Teljesen mindegy, mi szerepel a hírekben, az újságokban, mit mondanak a különböző szóvivők, illetve mit hall esetleg normális embertársaitól, az akkor sem úgy van, hanem ahogy ő gondolja. Aki nem ért egyet vele, az egy fasz.
3. Leegyszerűsítő világnézet, egyoldalú megközelítés.
Legyen szó bármiről, mondanivalója lényege bőven kifejezhető egy néhány (maximum 10) szavas mondatban, amely az ő megkérdőjelezhetetlen élettapasztalatán alapul, legyen szó akármiről, mint közélet és sport, vagy közgazdasági és teológiai kérdések, esetleg szubkultúrákról folytatott elemzések.
Végezetül néhány fix példa, olyan véleményekre, amelyet az egész faj egységesen hangoztat:
1. A politikusok nem dolgoznak, ellenben folyton lopnak és hazudnak. És korruptak.
2. A zsidók nem dolgoznak, ellenben folyton csalnak és hazudnak. És tele vannak pénzzel.
3. A cigányok nem dolgoznak, ellenben folyton lopnak, csalnak és hazudnak. És büdösek.
4. Ők maguk bezzeg dolgoznak/dolgoztak mint állat, keményen és sokat tűrve, példás munkaerőként kiszolgáltatva a gátlástalan és gonosz főnöknek, aki egyébként nem dolgozik, ellenben folyton lop és csal. És totál hülye, fingja sincs semmihez, csak a melósai kizsákmányolásához ért.
5. Ez az ország a legrosszabb, minden politikus egykutya, itt már semmi sem lesz jó. Ha rajtuk múlik nem is.
6. A magyar foci egy bohózat, az összes játékos tehetségtelen és balfasz. Meccset persze nem néznek, ötnél több profi játékost nem is tudnak felsorolni. Dzsudzsákot persze ismerik (a hírekből) és egy majomnak tartják, mert elment egy a hollandnál erősebb bajnokságba, egy a PSV-nél sokkal erősebb csapatba, sokkal több pénzért.
7. Mit pofáznak az egyházak meg a civil szervezetek, egyáltalán miért nem a híveik, illetve a tagok tartják el őket.
8. Régen jobb volt.
Gyere vissza Kádár János, ugye...
Mu-ha-ha
Kövér László házelnök szerint nem jár fizetés az alkotmányozás alatt a Parlamentben meg nem jelenő, így érdemi munkát nem végző képviselőknek.
Ennyi.
Csak azt nem értem, hogy akkor miért nem egész évben alkotmányozott a Fidesz...
Élményrovat: Eureka 7
Az ember sokszor elgondolkodik, hogy érdemes-e nekifogni egy-egy animét megnézni. Első blikkre az Eureka 7 esetében is így voltam, mivel az alternatív világ - fiatal szerelmesek - jó ügyért harcoló szervezet - mechák kombinációt felvonultató animéből van jónéhány, és nem is mindig sikerülnek jól.
Szerencsére az E7-ben nem kellett csalódnom. Ugyan nem világrengető alkotás, de összességében jól sikerült.
Történetünk főhőse a 14 éves Renton Thurston, aki a legendás hős Adrock Thurston fia. Apja meghalt, a nővére pedig eltűnt, így nagyapja neveli, aki szintén nagy elismertségnek örvend a mérnökök és szerelők között. Renton viszont elég nagy nulla, igazából csak a Traparok (valamilyen energiahullámok vagy folyamok) meglovagolásához ért. A leginkább a szörfözéshez hasonlítható sportot reffingnek hívják, és az egyik legismertebb reffelő, Holland a példaképe. Holland lényegében egy törvényenkivüli társaság, a Gekko Állam vezetője, amelynek területe a Gekko-Go nevű repülőjükre terjed ki és különböző "megbízásokból" tartják fenn magukat.
Renton viszont teljesen el van ájulva tőlük, és minden vágya, hogy közéjük tartozhasson, de mivel a lakóhelyén kevés a "hullám", így nem igazán tud gyakorolni, főleg miután a hadsereg kisajátítja az egyetlen valamirevaló Ref Spotot. Szóval marad az ábrándozás meg az ilyenkor szokásos önsajnálat...
Amíg egy este a házukra nem zuhan egy LFO (organikus vázra épített mecha, ami képes a hullámokat meglovagolni), benne egy nagyon csinos és nagyon fura lánnyal. Ő lesz történetünk másik főszereplője, Eureka. Elég sok furcsaság van körülötte, de ezekre idővel szépen fény derül.
Renton ezek után hozzácsapódik a társasághoz, és egyre mélyebben lát bele a dolgokba. Egyszer nem is annyira meglepő módon ki is lép, de az Eureka iránt szerelem visszatérésre készteti. Érdekes karakterfejlődést láthatunk mindkettőjüknél, a már megszokott, klisének mondható dolgokon viszonylag hamar túljutunk. További pozitívum, hogy a történet nem csak kettejük küröl forog, a többieknek is meg kell vívniuk a maguk harcait, és bár nem egyszer hangzik el hogy Rentonon és Eurekán múlik a siker, de Hollandék mindig próbálnak annyit segíteni, amennyit csak tudnak.
A Gekko államnak több tagja is van, elég sokan a hadseregből pattantak meg, mások pedig később csatlakoztak hozzájuk. Szép lassan derül ki, hogy miért is kergeti őket olyan nagy erőkkel a hadsereg, illetve, hogy mi a céljuk. A legfontosabb közülük talán Talho, aki Holland nője. Velük szembe áll a Bölcsek Tanácsa, a Szövetségi Hadsereg és a fő rossz arcúvá előlépő Dewey Novak.
A történet fő vonala pont arról az alternatív világról szól, ahol ez emberiség a Föld elhagyása után kikötött. Ezt a szálat nagyon jól kidolgozták, nincs agyon bonyolítva, de mégis szinte minden jelenségre magyarázatot ad. A végső harc is e körül forog, amikor kiderül, hogy mi az igazság a bolygóról illetve az itt élőkről.
A világ felépítését (államok, katonaság, Bölcsek szerepe) kicsit nehéz átlátni, de én arra jutottam, hogy a történetünk előtt nem sokkal zárult le egy háború, aminek következménye lett, hogy a Bölcsek állnak a világ élén, illetve létrejött az egységes Szövetségi Hadsereg. Az nem egyértelmű, hogy a bölcsek mennyit tudnak az igazi tényekről, bár gyanítom hogy nagyrészt tisztában lehetnek vele. Az igazi kavarógép Dewey Novak is elég hamar színre lép, fokozatosan átvéve az események irányítását.
Persze vannak még más szereplők is, mint az Eurekához hasonlító Anemone, vagy egy fiatal katona, Dominic, illetve a Gekko State-hez hasonlóan működő Charles és Ray párosa. És még sokan mások...
Az Eureka 7 tehát jól sikerült anime, a történet kellően csavaros, de jól átlátható, a szereplők fejlődése és tettei pedig nem egysíkúak, senki sem csak jó vagy rossz.
A grafikára nincs panasz, megüti az elvárt szintet, a történet pedig felvonultat annyi fordulatot és csavart, hogy még a rutinos animenézők is tudnak min izgulni és agyalni. A zene általában a szokásos szinten mozog, bár az időnként alkalmazott technos betétdalok lendületes pluszt adnak a jeleneteknek, ráadásul egész jól sikerült számokról van szó.
Alkotmányon túl, jóléten még innen
Hiába, na engem is megérintett a nemzeti újjászületés(vagy ez is nagybetűs, Nemzeti Újjászületés, esetleg NEMZETI ÚJJÁSZÜLETÉS?... a helyes megfejtők között a szövegbe be nem került módosító indítványokat sorsolok ki) szóval néhány gondolat a többi 300 millió mellé az alkotmányról.
Kellett-e ez nekünk? Igen is meg nem is. Isten igazából jól elvoltunk (oké, annyira nem jól, de ez most mindegy) a 89-es update csomaggal is, most meg itt egy alig tesztelt béta változat. Olyan sok mindent nem is nagyon változtattak, bár a felhasználói visszajelzések egy része megjelent a fejlesztés során. Az engine maradt a régi (népképviselet, emberi jogok, stb.), volt némi fejlesztés a multiplayer módon (gondoskodás a szülőkről, munka, környezetvédelem), az adminok jogai meg szinte semmit nem változtak, csak ha nagyon seggére vernek a prémium felhasználok (adófizetők) pénzének, akkor érheti őket némi baj.
Igazából a bővített felhasználói feltételbe kötnek bele sokan (túl sok 2/3-os törvény), mert hogy pl a gazdaságpolitika, az adók és a hitelfelvétel terén erősen szűkül a pusztán egyszerű többséggel rendelkező kormányok mozgástere. Azzal az igen sommás véleménnyel intézik el, hogy a komolyabb változtatásokban úgysem tudnak majd megegyezni a pártok, mert ezek már csak ilyenek. Ugyan nem fognak egymás nyakába borulni az tény, de egy kis megegyezési kényszer nem fog ártani nekik. Igazából a Fidesznek sem ártott volna most, de nyilván nem foga a fél frakció átlépni az LMP-be, csak azért hogy a kis balfaszok örüljenek "a demokratikus gondolat diadalának".
A megegyezési kényszer miatt ugyanis:
1) nem lehet 15. havi nyugdíjat, ingyen ebédet és más faszságokat ígérni, mivel az ellenzék nyilván nem megy bele (a pluszpontot ugyanis a kormány zsebelné be, a költségvetési hiány miatt felvett hitelt viszont nekik kéne visszafizetni, lásd 2010 és 2011)
2) hitel felvételéhez nyomos indokok kellenének, amikre az ellenzék is rábólint, így elméletben a hiteleket csak valóban hasznot hajtó, közvetett vagy közvetlen módon adóalapot növelő beruházásokra lehetne felvenni. Így ugyan völgyhíd és alagutak nélkül maradunk, de esetleg jut oktatásra meg munkahelyteremtésre (a költségvetésből például minden évben több megy el csak nyugdíjakra, mint honvédelemre, munkahelyteremtésre és oktatásra együtt... helló jövő)
3) véget érhet az önfejű kormányzás kora, mivel a kivonulós, bojkottálós buzulással valóban meg lehet nehezíteni a kormány dolgát, nem pusztán rinyálós munkakarülésnek fog tűnni az egész, mint a szocik meg mások alkotmányozás alatti picsogása és hőbörgése
Alkotmányozási kényszer csak annyi volt, hogy a 89-es preambulum kimondta, hogy valamikor aztán tényleg jól lenne nekiállni egy olyan alkotmánynak, amit végre egy demokratikusan választott (ezt a balos szabadságharcosok kedvéért) országgyűlés fogad el. Az más kérdés, hogy olyan nagyon többpárti ez sem lett...
It begins...
Salve polgár!
Isten hozott e szerény blogon, remélem amit itt látsz hasznos lesz számodra, s talán nem is fog annyira felbosszantani.
Mire lehet majd számítani? Érdekességek, vélemények, okoskodás, hőbörgés, humor, káröröm, gyalázkodás, kritika és nosztalgia, szóval minden jó és rossz, ami csak egy blogon előfordulhat.
Már ha lesz kedvem írni...
És akkor zene:
